Zil-130 AKPM3
1:72, AVD models
No.1289AVD (2017)
Pintér György - Múzeumi krimik
Gyerekkori emlékek miatt kerestem sokáig ezt a készletet, míg nem a 2023-as Gödöllői Pelikán makett kupa börzéjének utolsó napján egy kartondobozba bedobva láttam meg. Külön tetszett, hogy 1/72-es méretarányú, így nem lesz nagy. Épp ezidőtájt próbáltam szorgalmazni magamban a 35-ös méretarányú járművek mellőzését és mantráztam magam, hogy 72-ben is lehet szép dolgokat építeni. Főleg, ha bizonyos járművek nem is léteznek 72-esnél nagyobb méretben. Az AVD Models egy orosz gyártó, így a palettáján is a keleti blokk járművei dominálnak, viszont egész széles kínálatban. A beszerzésük egy más téma, elég nehézkes a magyar webshopok kínálatában is találni egy-egy darabot közülük.
2024 márciusában álltam neki az építésnek, ekkor nézegettem át először tüzetesebben a készletet. Két nagyobb keret van és több kicsi, amiben 1-3 alkatrész található. Az alkatrészek szépek, nem kellett különösebben sorjázással bajlódni. Első AVD készletem, így örülök, hogy nem vette el rögtön a kedvem. Az építési útmutató egyszerű, bár pár apróbb logikátlanság volt benne, valamint egy alkatrész behelyezését kihagyták belőle (egy vízcső, vagy kardántengely hiba volt emlékeim szerint). Az építési útmutató nem tér ki rá, de kétféle hűtőmaszk választható az építéskor. A szembetűnő különbség a fényszóró- és indexlámpák egymáshoz viszonyított helyzete, és a nagy vízszintes csík keresztbe az orron, ebből egy, illetve kettő van a maszkokon.
Mivel mindenképpen olyan járművet akartam építeni, ami 90-es évek magyaroroszági utcaképének részlete volt, így ezzel kezdődött a kutatómunka. Régi Zil-130-asokról sem sok a fellelhető minőségi kép, a locsolós változatról (ATZ, TSV) kevesebb, az útsepső haskefés (AKPM) változatról pedig még kevesebb.
A makett a 72-es mérete miatt is egy közepesen bonyolult kivitelezés alkatrészmennyiség szempontjából. Motor, váltó nincs, csak egy sziluett a karterből, ha mégis alánéznél az autónak. Ide csatlakozik a kipufogó két csonkja (mivel eredetileg V8-as benzines motorral gyártották), valamint a kardánkihajtás is a hátsó diffi felé. A keréktengelyek fémből vannak, ami miatt egyszerű szerelni, viszont a kormánykerék kitérítésére átalakítás nélkül nincs lehetőség. Az abroncsok gumiból vannak és szépek is, koptatni viszont kell őket, hogy autentikusabb legyen. A tartály pár alkatrészből van, az oldalsó szereléktárolóval együtt, viszont ez nem olyan fajta, mint a referenciaképeken lévő, valamint az ajtók imitációja is hiányzott róla. A tetőkapaszkodót rögtön lehet levágni róla és drótból újat készíteni. Nem nagy meló és az eredeti öntött részlet sokat rontana az összképen. A vízcsövezés egy része megvan, de elég elnagyolt, valamint nem igazán követhető a víz útja. A haskefe az igazi gyenge pontja a készletnek, egy bordázott felületű henger egybeöntve a meghajtókerettel, ami csak felhajtott állapotban szerelhető, így a munkaüzemben látható, seprés közbeni állapot nem. A fülkefelépítmény gyönyörű és hibátlan, igaz, egy darabból van, ennek minden előnyével és hátrányával. A fehér orrmaszkot lehet A vagy B változatként megépíteni (az útmutató erre nem tesz javaslatot). A készlet másik gyenge pontja a beltér részletessége – vagyis annak hiánya. Persze nem elvárás egy szép beltér, ilyen méretarányban és ilyen készlet ár mellett, de az üléssor az ezek ellenére is katasztrófa. Inkább lett volna bontva plusz egy-két alkatrész és legalább nem így nézne ki. Sajnos az ajtó belső oldala szintén nincs semmilyen szinten kidolgozva, ez ugye az egy darabból készült fülke hátránya.
Megfelelő mennyiségű és minőségű anyaggyűjtés után elkezdtem a saját feljavítószettem megtervezését. Mivel üzem közben akartam a végső makettet egy kis vignettába helyezni, így a V8-as motor meglétével nem kellett bajlódjak, úgyis csukott géptetővel lesz az autó. Viszont mivel locsolás közben bemutatott jármű lesz, ezért a csövezésnek jónak kell lennie. A készlet csak olyan orrfúvókát tartalmaz, ami egyenesen lefelé, a kocsi alá spriccelne, ezért ezeket bontani kellett volna. Viszont mivel a referenciaképeken a lökhárító alatt lévő csövezésen is voltak kézi szelepek, így ez a rész is újra lett tervezve. A tartály alatt van egy leeresztő rész, illetve egy töltő/ürítő kiállás is oldalanként, amiknek szintén van kézi kereke, így a teljes megtervezés mellett döntöttem. 3D tervező programmal megrajzoltam az új tartályt, nyitható tetővel. Kapott egy hátsó tűzoltótömlős csatlakozást, egyet-egyet oldalra a fülke mögött, valamint csövezést előre az orrhoz. Szintén rajzoltam egy szivattyút, ami az egész víznyomás-kört működteti. Végül, de nem utolsó sorban újrarajzoltam a borzalmas haskefe tartót két állásban is: utazó- és munkaüzemben is. Viszont a haskefére ki kellett találni valamit, ami élethű seprű. Legyen elektrosztatikus műfűvel szórva? Vagy ecsetsörte csomókban felragasztva…
Az építést próbáltam részegységekre bontani és mindig összevetettem a 3D-s modelljeimmel, így nagyon lassan haladtam és semmit nem lehetett meggondolatlanul összeragasztani. Miután az ezredik szárazpróba is megvolt és a modellek is készen álltak, jöhetett a 3D nyomtatás. Mikor kiterítve egymás mellé rakosgattam a darabokat, rájöttem, hogy a fél makettet újra elkészítettem – legalábbis mennyiségileg. Az megmaradt készlet darabjaiból egyedül az üléseket javítottam fel kicsit. Újrarajzolni és -nyomtatni addigra már nem volt kedvem, így megkapta a nálam klasszikus üléshuzat feljavítást. Ez annyiból áll, hogy festő-, vagy maszkolószalagot vágok csíkokra, majd pillanatragasztóval a felületre ragasztom, próbálva imitálni az üléshuzat szövet/bőr hajtásait a sarkoknál. Miután megszárad (ezért pillanatragasztó és nem a faragasztó), csiszolópapírral neki lehet esni megkoptatni a jobban használt felületeket az üléslapon, valamint a háttámlán és a beszálló oldal felöli éleken. Néhol szoktam szakadásnyomokat is csinálni, ekkor a szalagot teljesen a műanyagig koptatom el. Nyugodtan lehet szöszösre hagyni, majd a festéskor kisimul. A beltérnél az utasoldalon lévő kesztyűtartó részre készítettem még egy kapaszkodót.
Az alvázon már több munka volt, mivel az összes saját gyártású alkatrész ide kapcsolódik. A légtartályok és az üzemanyagtank is megkapta a saját kis drótozását. Jöhetett a szivattyú megfelelő helyre ragasztása. Mivel ez saját alkatrész, így nincs jelzett helye, de passzolnia kell a későbbi csövezéssel és a tartállyal is. A saját tartályomnak nem voltak kereszttartói, így azokat rézlemezből készítettem el U-szelvény formájúra. Miközben ezek készültek, megszületett a haskefe megoldása és igazából elégedett is voltam az ötletemmel: PIPATISZTÍTÓ. Színes szőrös szálas, egy kellően merev drótba csavarva és még méretileg is tökéletes. Lehet festeni, porolni, könnyű méretre vágni és sok van belőle a próbákhoz.
A festéshez Vallejo alapozót használok. Az alvázhoz fényes feketét (77.660), a felépítményhez pedig homokbarnát (70.604). Sötétet nem akartam a citromsárga és kék fedőszínek miatt, a szürkém pedig ezen a műanyagon nem látszik, mert pont ugyanaz az árnyalat (nem is értem minek adnak ki makettműanyagszürke színt - 70.615). Mind a sárgához (70.913/70.952), mind a kékhez (70.841) először készítettem többféle keveréssel színmintát. A Vallejo színpalettán nemigazán találtam ugyanilyen színeket, amikre szükségem van, ezért a kékekből vettem pár közelítő színt, amiből már meg tudom oldani a keverést. Az alapszíneket is több rétegben fújom fel, mert a 72-es méretben hamarabb látszik a túl vastag festés. A világosított színekkel több rétegben fakítottam a felső részeket. 4-5 fakító réteg után már egész használhatónak tűnt az összkép. A fülke belseje maradt az eredeti szín. Az ülések pedig megkapták a bordó műbőr színt (70.957) és a koptatást. Mivel később nem lehet már bontani a fülkét, így a sofőrt is bele kellett rakjam. Szerencsére találtam olyan civil sofőr figurát, aki megfestve kellően retro hatást kelt. Nyomtattam hát ebből is egy-két darabot.
Az alváz megkapta a laprugó köteg rozsdát és az első réteg barnás bemosást. Túl sokat nem kaphat, mert ugye eleve vizes jármű… mossa magát. Jöhettek a kopások, festék leverődések. Mindegyik helyen a szivacsos megoldást használtam, halvány kékkel, illetve halvány sárgával a "mélyebb" részeken, majd az igazi mélységet adó részt German Black Brown-nal (70.822). Ahol a világos részek nagyobb kiterjedésűek voltak, oda ecsettel is rádolgoztam a barnával. A foltos rozsdásodást mindig hígított Burnt umberrel (71.040) csinálom, mert ezzel egy lépésben lehet rozsdabarna foltokat, megfolyásokat készíteni. Az orr-rész megkapta a törtfehér színt (70.820), majd erre ködölve a hófehéret (70.951).
A fényszóró foncsort AK Xtreme metal alumíniummal (AK479) csináltam. A fényszóróhoz kapott átlátszó alkatrészeket nem használtam fel, mert egy jó ideje már kínai boltos áttetsző UV-gyantát használok erre a célra. A gél állag miatt fogpiszkálóval feltöltögetve a lámpatestet szép domborúra el lehet készíteni, az indexeket pedig egy pöttyintéssel meg lehet oldani, így rendes búraként látszódik. Ezt pedig egy Clear festékkel lefestve kész is a narancs index.
A fülke bal ajtóablakát az osztás mentén elvágtam, hogy a sofőr figura rendesen ki tudjon könyökölni az ablakon, ahogy az a valóságban is történt. Az alvázhoz elkészültek a kerekek, a felnik szintén fényes fekete színnel, a peremük kopott fehér csíkkal. A haskefe tartóját direkt burkolat nélkülire terveztem meg, hogy a lánchajtás látszódjon. Ezt fémszínnel szárazecsetelve emeltem ki, hogy értelmet nyerjen a sok rajzolás. A nyitott tartály szintén UV-gyantával lett feltöltve, hogy a vizet imitálja. A vízszelepek kézikerekei pedig megkapták jellegzetes piros színüket, amivel kellő figyelmet kap az apró részlet a többitől eltűnő színe miatt.
Mivel nem önálló gépként akartam bemutatni, ráadásul locsolás közben így mindenképpen kellett hozzá egy megfelelő alap. Mivel oroszosan rusztikusra akartam csinálni, így egy kis darab palló az alapja, amit megcsiszoltam és körbe szürkére festettem, a homlokrészét pedig fehérre. Erre jöhetett az útburkolat réteg. Ezt egy 20 mm vastag XPS lap adja, ami körbe be lett vonva aszfaltréteggel. Ez nem a bolti készre kevert paszta, hanem a saját receptem: kisállat kereskedésből vásárolt terrárium-homok direkt fekete színben, kis csemperagasztó por és vízzel higított faragasztó. Ebből egy jó kis masszát kell keverni, így nem fog lefolyni a felületről, viszont lehet kenni vastagságban is. Egy ekkora méretű (100x120x20 mm) alapra nagyjából 2-3 kávétejszínes kupicányi mennyiség elegendő is, ha 2-3 mm vastagságban fel tudod kenni. Száradás után simán festhető akril festékkel, ecsettel és airbrush-sal is. Mivel száradás után a faragasztó színtelen, így az eredeti fekete homok színe tök jó aszfaltszínt és -textúrát ad. (Más alapra is használható, mert akár bekeveréskor is tudod színezni, így a mix tartalmától függően akár föld, beton vagy egyéb szilárd terep készíthető belőle.) Az autó által kitakart részen kívüli felület kapott egy szürkés ködölést, hogy a felmosott rész sötétebb árnyalata jobban mutasson.
Hogy ne kelljen névtáblát csinálni, gondoltam az is 3D nyomtatva lesz. Mindenképp a ZIL logóval akartam valahogy a dolgot megoldani. Ehhez a forráskutatás során is használt "ZIL130 Rajongók" facebook-csoport logóját használtam fel, lemásolva a betűtípust. Nyomtatás, alapozás, majd jöhetett újra a ZIL130 világos kékje, majd az alapra ragasztás.
Már csak egy dolog hiányzott a látványhoz, a víz. A tartályban már van, az volt az egyszerű. Most a felmosott útszakaszra kellett koncentrálni, illetve az orrfúvókákból locsolt és az aszfalton, útpadkán fröcskölt vízre. Több lehetséges terméket is megnéztem különféle youtube-videókon, majd beszereztem az AK Wet effects fluid terméket (AK079). Ezzel lekentem egy-két csíkot a nyitott tartálytetőtől lefolyva, egész szép eredménnyel. Ezután kipróbáltam a vizes aszfalt imitálására – és sajnos maximálisan alkalmatlan a feladatra. Az alaplap porózussága miatt 5-6 rétegben kenve is elfolyt a felületből. Ami mégis a felső rétegen maradt, az pedig nem hozta a kívánt hatást. A festett, alapozott tartály felületén szépen látszódott, ahogy a bemutatókon is. Így maradt ide is az UV-gyanta és ez hozta is az elvártakat. Bár itt már figyelni kellett, hogy vékony réteg legyen, tényleg csak nedvesítse a felületet, ne pedig tócsákban álljon. A fröccsenő vízre szintén a Youtube-on találtam megoldást. UV-gyantát egy fogpiszkáló segítségével vattakorongba mártogattam, majd mikor a szálakat cseppekbe formálta, akkor UV fénnyel szilárdítottam ki. Ebből kell jó sok ilyen kis mócsingot csinálni. Ezután átlátszó irattartóból vágtam háromszögeket, amilyen alakúra szerettem volna a szórás képét a jármű orrfúvóján. A gyantás vattadarabkákból szintén a gyantával erre a kis háromszögekre kell egyesével felragasztgatni a darabokat, úgy, hogy a fröcskölés minél élethűbb legyen. Az útpadkán megtörő vízsugárhoz szintén kell pár ilyen vattadarab.
Az életképet őszies színű falevelekkel egészítettem ki, amiket az út szélére szórva a gyantába ragasztottam, hogy látszódjon a munka gyümölcse is.
Összességében egy használható jó makett az AVD Zil-130 AKPM-3-as seprűs kocsija. Jól építhető a készlet, de nagy részletességet nem kell tőle várni. A fémtengelyes kerékfelfüggesztés megoldás játék kisautós módi, de akit zavar, könnyen átfaraghatja bármi mássá. A szegényes belső kidolgozottságát a külső szép megformálása jól kompenzálja és a sorjamentes alkatrészeknek hála egy kellemes hétvégi élménymakettezés lehet a készletből. Jó belépő volt számomra az AVD Models kínálatába, valamint az 1/72-es polgári járművek kategóriába. Mivel sok érdekes készletet adott már ki a gyártó, ezért biztos lesz még AVD makett készletem, csak győzzem beszerezni.
Építés tekintetében is volt újdonság a vizes dolgok alkalmazása miatt. Eleve a 72-es méretű polgári jármű, mint alap. Továbbá a víz megjelenítése a maketten és körülötte. Az UV-gyanta többcélú használata (lámpabúrák, álló víz, nedves felület, fröccsenő víz) és a Wet effect fluid, ami igazából teljesen elhagyható és egy fényes lakkal pótolható, így nem kell külön egy terméket megvenni, amit később csak célirányosan lehet használni.
A hónapokig elhúzódó építésért nem a készlet, hanem én vagyok a hibás, mert ahogy a cimborák is mondták: "Nem igaz, hogy nem tudsz egy makettet úgy megépíteni, hogy nem tervezed át az egészet és nyomtatsz egy új készletet mellé?!"
A következő AVD terv egy hómaró Zil, és egy Kraz-255B (jelentkezzen, akinél lapul egy elfekvő készlet!)
A Budapesten használt hengerkefés Zil-130-ról és további járművekről a Köztisztasági Múzeumban készültek képek:
https://makettinfo.hu/Koztisztasagi-Muzeum-Budapest#/upload/202410/img_6183.jpg
2024 márciusában álltam neki az építésnek, ekkor nézegettem át először tüzetesebben a készletet. Két nagyobb keret van és több kicsi, amiben 1-3 alkatrész található. Az alkatrészek szépek, nem kellett különösebben sorjázással bajlódni. Első AVD készletem, így örülök, hogy nem vette el rögtön a kedvem. Az építési útmutató egyszerű, bár pár apróbb logikátlanság volt benne, valamint egy alkatrész behelyezését kihagyták belőle (egy vízcső, vagy kardántengely hiba volt emlékeim szerint). Az építési útmutató nem tér ki rá, de kétféle hűtőmaszk választható az építéskor. A szembetűnő különbség a fényszóró- és indexlámpák egymáshoz viszonyított helyzete, és a nagy vízszintes csík keresztbe az orron, ebből egy, illetve kettő van a maszkokon.
Mivel mindenképpen olyan járművet akartam építeni, ami 90-es évek magyaroroszági utcaképének részlete volt, így ezzel kezdődött a kutatómunka. Régi Zil-130-asokról sem sok a fellelhető minőségi kép, a locsolós változatról (ATZ, TSV) kevesebb, az útsepső haskefés (AKPM) változatról pedig még kevesebb.
A makett a 72-es mérete miatt is egy közepesen bonyolult kivitelezés alkatrészmennyiség szempontjából. Motor, váltó nincs, csak egy sziluett a karterből, ha mégis alánéznél az autónak. Ide csatlakozik a kipufogó két csonkja (mivel eredetileg V8-as benzines motorral gyártották), valamint a kardánkihajtás is a hátsó diffi felé. A keréktengelyek fémből vannak, ami miatt egyszerű szerelni, viszont a kormánykerék kitérítésére átalakítás nélkül nincs lehetőség. Az abroncsok gumiból vannak és szépek is, koptatni viszont kell őket, hogy autentikusabb legyen. A tartály pár alkatrészből van, az oldalsó szereléktárolóval együtt, viszont ez nem olyan fajta, mint a referenciaképeken lévő, valamint az ajtók imitációja is hiányzott róla. A tetőkapaszkodót rögtön lehet levágni róla és drótból újat készíteni. Nem nagy meló és az eredeti öntött részlet sokat rontana az összképen. A vízcsövezés egy része megvan, de elég elnagyolt, valamint nem igazán követhető a víz útja. A haskefe az igazi gyenge pontja a készletnek, egy bordázott felületű henger egybeöntve a meghajtókerettel, ami csak felhajtott állapotban szerelhető, így a munkaüzemben látható, seprés közbeni állapot nem. A fülkefelépítmény gyönyörű és hibátlan, igaz, egy darabból van, ennek minden előnyével és hátrányával. A fehér orrmaszkot lehet A vagy B változatként megépíteni (az útmutató erre nem tesz javaslatot). A készlet másik gyenge pontja a beltér részletessége – vagyis annak hiánya. Persze nem elvárás egy szép beltér, ilyen méretarányban és ilyen készlet ár mellett, de az üléssor az ezek ellenére is katasztrófa. Inkább lett volna bontva plusz egy-két alkatrész és legalább nem így nézne ki. Sajnos az ajtó belső oldala szintén nincs semmilyen szinten kidolgozva, ez ugye az egy darabból készült fülke hátránya.
Megfelelő mennyiségű és minőségű anyaggyűjtés után elkezdtem a saját feljavítószettem megtervezését. Mivel üzem közben akartam a végső makettet egy kis vignettába helyezni, így a V8-as motor meglétével nem kellett bajlódjak, úgyis csukott géptetővel lesz az autó. Viszont mivel locsolás közben bemutatott jármű lesz, ezért a csövezésnek jónak kell lennie. A készlet csak olyan orrfúvókát tartalmaz, ami egyenesen lefelé, a kocsi alá spriccelne, ezért ezeket bontani kellett volna. Viszont mivel a referenciaképeken a lökhárító alatt lévő csövezésen is voltak kézi szelepek, így ez a rész is újra lett tervezve. A tartály alatt van egy leeresztő rész, illetve egy töltő/ürítő kiállás is oldalanként, amiknek szintén van kézi kereke, így a teljes megtervezés mellett döntöttem. 3D tervező programmal megrajzoltam az új tartályt, nyitható tetővel. Kapott egy hátsó tűzoltótömlős csatlakozást, egyet-egyet oldalra a fülke mögött, valamint csövezést előre az orrhoz. Szintén rajzoltam egy szivattyút, ami az egész víznyomás-kört működteti. Végül, de nem utolsó sorban újrarajzoltam a borzalmas haskefe tartót két állásban is: utazó- és munkaüzemben is. Viszont a haskefére ki kellett találni valamit, ami élethű seprű. Legyen elektrosztatikus műfűvel szórva? Vagy ecsetsörte csomókban felragasztva…
Az építést próbáltam részegységekre bontani és mindig összevetettem a 3D-s modelljeimmel, így nagyon lassan haladtam és semmit nem lehetett meggondolatlanul összeragasztani. Miután az ezredik szárazpróba is megvolt és a modellek is készen álltak, jöhetett a 3D nyomtatás. Mikor kiterítve egymás mellé rakosgattam a darabokat, rájöttem, hogy a fél makettet újra elkészítettem – legalábbis mennyiségileg. Az megmaradt készlet darabjaiból egyedül az üléseket javítottam fel kicsit. Újrarajzolni és -nyomtatni addigra már nem volt kedvem, így megkapta a nálam klasszikus üléshuzat feljavítást. Ez annyiból áll, hogy festő-, vagy maszkolószalagot vágok csíkokra, majd pillanatragasztóval a felületre ragasztom, próbálva imitálni az üléshuzat szövet/bőr hajtásait a sarkoknál. Miután megszárad (ezért pillanatragasztó és nem a faragasztó), csiszolópapírral neki lehet esni megkoptatni a jobban használt felületeket az üléslapon, valamint a háttámlán és a beszálló oldal felöli éleken. Néhol szoktam szakadásnyomokat is csinálni, ekkor a szalagot teljesen a műanyagig koptatom el. Nyugodtan lehet szöszösre hagyni, majd a festéskor kisimul. A beltérnél az utasoldalon lévő kesztyűtartó részre készítettem még egy kapaszkodót.
Az alvázon már több munka volt, mivel az összes saját gyártású alkatrész ide kapcsolódik. A légtartályok és az üzemanyagtank is megkapta a saját kis drótozását. Jöhetett a szivattyú megfelelő helyre ragasztása. Mivel ez saját alkatrész, így nincs jelzett helye, de passzolnia kell a későbbi csövezéssel és a tartállyal is. A saját tartályomnak nem voltak kereszttartói, így azokat rézlemezből készítettem el U-szelvény formájúra. Miközben ezek készültek, megszületett a haskefe megoldása és igazából elégedett is voltam az ötletemmel: PIPATISZTÍTÓ. Színes szőrös szálas, egy kellően merev drótba csavarva és még méretileg is tökéletes. Lehet festeni, porolni, könnyű méretre vágni és sok van belőle a próbákhoz.
A festéshez Vallejo alapozót használok. Az alvázhoz fényes feketét (77.660), a felépítményhez pedig homokbarnát (70.604). Sötétet nem akartam a citromsárga és kék fedőszínek miatt, a szürkém pedig ezen a műanyagon nem látszik, mert pont ugyanaz az árnyalat (nem is értem minek adnak ki makettműanyagszürke színt - 70.615). Mind a sárgához (70.913/70.952), mind a kékhez (70.841) először készítettem többféle keveréssel színmintát. A Vallejo színpalettán nemigazán találtam ugyanilyen színeket, amikre szükségem van, ezért a kékekből vettem pár közelítő színt, amiből már meg tudom oldani a keverést. Az alapszíneket is több rétegben fújom fel, mert a 72-es méretben hamarabb látszik a túl vastag festés. A világosított színekkel több rétegben fakítottam a felső részeket. 4-5 fakító réteg után már egész használhatónak tűnt az összkép. A fülke belseje maradt az eredeti szín. Az ülések pedig megkapták a bordó műbőr színt (70.957) és a koptatást. Mivel később nem lehet már bontani a fülkét, így a sofőrt is bele kellett rakjam. Szerencsére találtam olyan civil sofőr figurát, aki megfestve kellően retro hatást kelt. Nyomtattam hát ebből is egy-két darabot.
Az alváz megkapta a laprugó köteg rozsdát és az első réteg barnás bemosást. Túl sokat nem kaphat, mert ugye eleve vizes jármű… mossa magát. Jöhettek a kopások, festék leverődések. Mindegyik helyen a szivacsos megoldást használtam, halvány kékkel, illetve halvány sárgával a "mélyebb" részeken, majd az igazi mélységet adó részt German Black Brown-nal (70.822). Ahol a világos részek nagyobb kiterjedésűek voltak, oda ecsettel is rádolgoztam a barnával. A foltos rozsdásodást mindig hígított Burnt umberrel (71.040) csinálom, mert ezzel egy lépésben lehet rozsdabarna foltokat, megfolyásokat készíteni. Az orr-rész megkapta a törtfehér színt (70.820), majd erre ködölve a hófehéret (70.951).
A fényszóró foncsort AK Xtreme metal alumíniummal (AK479) csináltam. A fényszóróhoz kapott átlátszó alkatrészeket nem használtam fel, mert egy jó ideje már kínai boltos áttetsző UV-gyantát használok erre a célra. A gél állag miatt fogpiszkálóval feltöltögetve a lámpatestet szép domborúra el lehet készíteni, az indexeket pedig egy pöttyintéssel meg lehet oldani, így rendes búraként látszódik. Ezt pedig egy Clear festékkel lefestve kész is a narancs index.
A fülke bal ajtóablakát az osztás mentén elvágtam, hogy a sofőr figura rendesen ki tudjon könyökölni az ablakon, ahogy az a valóságban is történt. Az alvázhoz elkészültek a kerekek, a felnik szintén fényes fekete színnel, a peremük kopott fehér csíkkal. A haskefe tartóját direkt burkolat nélkülire terveztem meg, hogy a lánchajtás látszódjon. Ezt fémszínnel szárazecsetelve emeltem ki, hogy értelmet nyerjen a sok rajzolás. A nyitott tartály szintén UV-gyantával lett feltöltve, hogy a vizet imitálja. A vízszelepek kézikerekei pedig megkapták jellegzetes piros színüket, amivel kellő figyelmet kap az apró részlet a többitől eltűnő színe miatt.
Mivel nem önálló gépként akartam bemutatni, ráadásul locsolás közben így mindenképpen kellett hozzá egy megfelelő alap. Mivel oroszosan rusztikusra akartam csinálni, így egy kis darab palló az alapja, amit megcsiszoltam és körbe szürkére festettem, a homlokrészét pedig fehérre. Erre jöhetett az útburkolat réteg. Ezt egy 20 mm vastag XPS lap adja, ami körbe be lett vonva aszfaltréteggel. Ez nem a bolti készre kevert paszta, hanem a saját receptem: kisállat kereskedésből vásárolt terrárium-homok direkt fekete színben, kis csemperagasztó por és vízzel higított faragasztó. Ebből egy jó kis masszát kell keverni, így nem fog lefolyni a felületről, viszont lehet kenni vastagságban is. Egy ekkora méretű (100x120x20 mm) alapra nagyjából 2-3 kávétejszínes kupicányi mennyiség elegendő is, ha 2-3 mm vastagságban fel tudod kenni. Száradás után simán festhető akril festékkel, ecsettel és airbrush-sal is. Mivel száradás után a faragasztó színtelen, így az eredeti fekete homok színe tök jó aszfaltszínt és -textúrát ad. (Más alapra is használható, mert akár bekeveréskor is tudod színezni, így a mix tartalmától függően akár föld, beton vagy egyéb szilárd terep készíthető belőle.) Az autó által kitakart részen kívüli felület kapott egy szürkés ködölést, hogy a felmosott rész sötétebb árnyalata jobban mutasson.
Hogy ne kelljen névtáblát csinálni, gondoltam az is 3D nyomtatva lesz. Mindenképp a ZIL logóval akartam valahogy a dolgot megoldani. Ehhez a forráskutatás során is használt "ZIL130 Rajongók" facebook-csoport logóját használtam fel, lemásolva a betűtípust. Nyomtatás, alapozás, majd jöhetett újra a ZIL130 világos kékje, majd az alapra ragasztás.
Már csak egy dolog hiányzott a látványhoz, a víz. A tartályban már van, az volt az egyszerű. Most a felmosott útszakaszra kellett koncentrálni, illetve az orrfúvókákból locsolt és az aszfalton, útpadkán fröcskölt vízre. Több lehetséges terméket is megnéztem különféle youtube-videókon, majd beszereztem az AK Wet effects fluid terméket (AK079). Ezzel lekentem egy-két csíkot a nyitott tartálytetőtől lefolyva, egész szép eredménnyel. Ezután kipróbáltam a vizes aszfalt imitálására – és sajnos maximálisan alkalmatlan a feladatra. Az alaplap porózussága miatt 5-6 rétegben kenve is elfolyt a felületből. Ami mégis a felső rétegen maradt, az pedig nem hozta a kívánt hatást. A festett, alapozott tartály felületén szépen látszódott, ahogy a bemutatókon is. Így maradt ide is az UV-gyanta és ez hozta is az elvártakat. Bár itt már figyelni kellett, hogy vékony réteg legyen, tényleg csak nedvesítse a felületet, ne pedig tócsákban álljon. A fröccsenő vízre szintén a Youtube-on találtam megoldást. UV-gyantát egy fogpiszkáló segítségével vattakorongba mártogattam, majd mikor a szálakat cseppekbe formálta, akkor UV fénnyel szilárdítottam ki. Ebből kell jó sok ilyen kis mócsingot csinálni. Ezután átlátszó irattartóból vágtam háromszögeket, amilyen alakúra szerettem volna a szórás képét a jármű orrfúvóján. A gyantás vattadarabkákból szintén a gyantával erre a kis háromszögekre kell egyesével felragasztgatni a darabokat, úgy, hogy a fröcskölés minél élethűbb legyen. Az útpadkán megtörő vízsugárhoz szintén kell pár ilyen vattadarab.
Az életképet őszies színű falevelekkel egészítettem ki, amiket az út szélére szórva a gyantába ragasztottam, hogy látszódjon a munka gyümölcse is.
Összességében egy használható jó makett az AVD Zil-130 AKPM-3-as seprűs kocsija. Jól építhető a készlet, de nagy részletességet nem kell tőle várni. A fémtengelyes kerékfelfüggesztés megoldás játék kisautós módi, de akit zavar, könnyen átfaraghatja bármi mássá. A szegényes belső kidolgozottságát a külső szép megformálása jól kompenzálja és a sorjamentes alkatrészeknek hála egy kellemes hétvégi élménymakettezés lehet a készletből. Jó belépő volt számomra az AVD Models kínálatába, valamint az 1/72-es polgári járművek kategóriába. Mivel sok érdekes készletet adott már ki a gyártó, ezért biztos lesz még AVD makett készletem, csak győzzem beszerezni.
Építés tekintetében is volt újdonság a vizes dolgok alkalmazása miatt. Eleve a 72-es méretű polgári jármű, mint alap. Továbbá a víz megjelenítése a maketten és körülötte. Az UV-gyanta többcélú használata (lámpabúrák, álló víz, nedves felület, fröccsenő víz) és a Wet effect fluid, ami igazából teljesen elhagyható és egy fényes lakkal pótolható, így nem kell külön egy terméket megvenni, amit később csak célirányosan lehet használni.
Zil-130 - AKPM3
1:72 AVD models 1289AVD
1:72 AVD models 1289AVD
A hónapokig elhúzódó építésért nem a készlet, hanem én vagyok a hibás, mert ahogy a cimborák is mondták: "Nem igaz, hogy nem tudsz egy makettet úgy megépíteni, hogy nem tervezed át az egészet és nyomtatsz egy új készletet mellé?!"
A következő AVD terv egy hómaró Zil, és egy Kraz-255B (jelentkezzen, akinél lapul egy elfekvő készlet!)
A Budapesten használt hengerkefés Zil-130-ról és további járművekről a Köztisztasági Múzeumban készültek képek:
https://makettinfo.hu/Koztisztasagi-Muzeum-Budapest#/upload/202410/img_6183.jpg
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kefés Zil-130 a Köztisztasági Múzeumban
|
2025.07.11.
Utolsó módosítás: 2025.07.12.
Utolsó módosítás: 2025.07.12.